Medveczky Attila vagyok. 1973 júniusában születtem Budapesten. Szinte már gyermekként eldőlt, hogy mivel is szeretnék foglalkozni, ha majd „nagy leszek”, mivel öcsémmel együtt sok időt töltöttünk szüleink mellett a műhelyben. Nem is nagyon terveztem mást, mint, hogy könyvkötő legyek. A papírra mindig is inkább mint az alkotás egyik eszközére és nem mint előrejutási formára tekintettem, azzal foglalkozom, amit szeretek! A szakmunkás bizonyítvány megszerzése után 1990. szeptember 1-től 1999. április 30-ig a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár házi könyvkötészetében dolgoztam, ahol „Kiváló dolgozó” elismerésben részesültem. A könyvtárból kilépve, 1999. május 3-tól édesapám, Medveczky Tamás műhelyében helyezkedtem el, melyet 2011. áprilisában átvettem és azóta önálló vállalkozóként folytatom a munkát.
Egy kis ismertető magáról a műhelyről
A műhely, melyben 1978. december 13-tól 2021. december 13-ig dolgoztunk, igen régi, patinás helyiség. Maga az épület a Budapest, I. Fő u. 4. szám alatt, a Clark Ádám térnél található. A Budai Kereskedelmi és Iparbank részére épült banképületnek 1871-ben Steindl Imre építész tervei szerint. Később egyes részeit leválasztották, kiadták, így már a XIX. század vége felé könyvkötészet volt a helyiségben.
1882-ben Gyomán Kner Izidor megnyitja azóta méltán híres nyomdáját. Ugyanebben az évben nyitotta meg műhelyét, Titl Lipót a Fő utca 4. szám alatt, akit később Rostás István követett. A II. világháború után Németh Miklós ezüstkoszorús mester került ide, miután az ő Budapest I. (akkor még II. kerület) Batthyány utcai műhelye a háború áldozatává vált. A műhely 1978-ban került a családunk birtokába. Velünk tehát, közel 140 év alatt már a negyedik, majd ötödik generáció volt könyvkötő a helyiségben.
Ez a folyamat, 2021. évvégi elköltözésünkkel megszakadt. Ennek okait nem kívánom részletezni, 2021. december 21-től Tóalmáson folytatjuk tovább.
Mivel az eszközeinket megtartottuk, így, bár a változások szembetűnőek, mégis nagyjából az a hangulat fogadja a hozzánk betérőt, mint annak idején a Fő utcában. Ami nem változott, az a munkához és a bennünket felkereső, velünk együttműködni kívánó emberekhez való hozzáállás.